9. Egy hét

A rosszullét rohamosan kezdte átvenni a testem felett az uralmat. Chanyeol nem válaszolt, így, gondolom, utazik és, remélem, pihen. Tegnap még a pokolba kívántam volna, de most nincs erőm rá haragudni. Lehet, tényleg meg kellene beszélnünk, ám jelenleg minden leköti a figyelmemet, csak a sztárkölyök nem.

- Baekhyun, ébresztő - nyit be apa, ezzel egy nem épp kellemes ébredésre kényszerítve engem. Reflexszerűen nyúlok a telefonomért, hogy megnézzem az időt, de még mindig meglepődök, hogy másmilyen alak fogad. - De most! - teszi még hozzá a megszokott parancs szót.
- Apa… - krákogom, remélve, hogy meghallja.
- Mondjad - fordul vissza, jobban kitárva az ajtót, mert egyébként nem szokása bejönni, csak résnyire engedi, hogy aztán ott szóljon be. Nem tudom, miért, de jobb is, így legalább ad némi szabad teret.
- Nem vagyok jól - ejtem ki félve, hisz, ilyenkor, ha nem is mondja a szeme - pedig szokta -, hogy mit gondol, attól még érzem. Ha nem segítek, elesünk az ütemtől, egyedül rá marad sok minden, és csak nyűgöt jelentek. Talán nem helyes, talán más családokban nem így van, de nekem hasznom kell, hogy legyen.
- Mi bajod? - kérdi, s hangjából tisztán kivehető, hogy ideges.
- Hányingerem és lázam is biztosan van, meg szédülök - támasztom meg hátul kezeimet, hogy fel tudjak ülni, de elég nehézkesen megy.
- Örülök - morogja. - Menj majd el orvoshoz - zárja le a beszélgetést és kimegy. Sosem kaptam és sosem vártam többet. Tudom, hogy még lesz egy szentbeszéd arról, hogy minek mentem a városba, meg hasonlók. Örül, hogy lesz jogsim, mert akkor több mindent meg tudok csinálni, de valamibe mindenképpen bele kell kötni.

Nem tudom, mennyi ideje tengődök félálomban, anya is volt bent azóta, hozott reggelit, meg gyógyszert, mikor újra írtak. Más nem lehet, eddig csak ez történt, ha csipogott a telefon.

Park Chanyeol
Szia *-* Hogy aludtál? Képzeld, megérkeztünk és nagyon szép a hely. Tokyoban vagyunk és az egész utat Sehun mellett töltöttem, de ő bedugta a fülét és egyáltalán nem figyelt rám, előttem meg Yixing hyung csak aludt, így nagyon unatkoztam. Mondjuk most sem sokkal jobb a helyzet… >...<

Összevont szemöldökkel olvasom a mini monológot, amit nem értek, miért kaptam, de az jó, ha jó. Mármint, ezek jót jelentenek, nem?

Byun Baekhyun
Nem nagyon aludtam… Ki az a Sehun?
Vagyis tudom, hogy az egyik tag, de melyik?

Park Chanyeol
Várj, küldök képet :3

Én ugyan nem szaladok sehova…

Park Chanyeol

Ő Hunnie, a maknae.
Amúgy azt hittem dolgozol már és nem fogsz egyhamar válaszolni. Miért nem aludtál?

Sokat látok a képen Hunnie, a maknaeból, de mindegy.

Byun Baekhyun
Lebetegedtem

Park Chanyeol
Mi a baj???? :O Fáj valamid? Felhívlak!

Épp pötyögném, hogy ne, csak cseszett lassan megy az írás, mert keresgélem a betűket, de már csöng. Egy mély sóhajt megeresztve, a zöld gombra nyomok, és a fülemhez tartom.
- Szia - suttogom, mert többre nem telik.
- Baek, mi történt? - hangja aggódó, de mégis jó hallani most… Sírhatnékom van, csak azt nem tudom, mitől. Utálok betegnek lenni, teljesen leszív lelkileg is.
- Semmi, csak egy kis megfázás lehet - próbálom nyugtatni. Most normálisnak tűnik. Írásban bizarr, de így olyan Chanyeolos…
- Megfázás? A napokban egyszer sem volt hideg!
- Tudom. Nem tudom. Mindegy, jól vagyok.
- Nem vagy jól! - csattan fel haragosan, míg mögötte többször meghallom a nevét, és elég nagy a nyüzsgés is. Szerintem, nem kifejezetten ér rá velem trécselni a semmiről, de azért mégis megteszi. Annyira felelőtlen…
- Jó, akkor nem - adom meg magam, mert nincs kedvem veszekedni.
- Áhh, és nekem pont most kell a világ végén lenni! Csessze meg! - valamit erőből becsap, talán egy szekrényt, de nem tudom biztosra.
- Chan, ne dühöngj, tényleg nincs baj…
- Már hogy ne lenne?!
- Ha ilyen vagy, inkább leteszem.
- Jó, na, ne haragudj, csak féltelek - vesz jóval visszább.
- Ne félts, nem vagy az anyám, mellesleg, ennyibe még senki nem hal bele. Megleszek.
- Szerinted, valakiért csak az anyukája aggódhat? Mikor valamelyikünk beteg a bandában, mind odafigyelünk rá, és próbálunk segíteni, ahogy lehet, mégse mi szültük egymást - nevet fel kissé, de inkább szarkasztikusan, pedig tényleg viccesen hatott ez a mondat. - Olyan makacs vagy mindig… Semmit nem hagysz. Legalább azt hadd érezzem, amit szeretnék…
- Szerintem, menned kéne - krákogok, hogy határozottabban tudjak beszélni.
- Lehet, igazad van.
- Hello -  nyomom ki és letéve a készüléket, picire összehúzva magamat ölelem takarómat.

Anya dolgozik, apa dolgozik, nekem is dolgoznom kellene, de helyette itt árválkodok, és komolyan úgy érzem magam, mint egy megsebzett kisállat. Ugyan, sosem teljesül, de ilyenkor törődésre vágyok, csakhogy nem akarom, és nem jó, és aish!  

Ilyen felesleges dologgal nem megyek orvoshoz, így csak igyekszem minél előbb kipihenni, és onnantól minden megy tovább, ahogy annak mennie kell. Felesleges, hogy adjon egy rakat drága vackot, amiktől semmi nem változik. Az évek során már megtanultam, hogy ilyen esetekben mi a teendő, vagy legalábbis mindegyiket átvészeltem valahogy.

Megunva a hőséget és a fülledt levegőt, nyöszörögve kikászálódok fekhelyemről, és kezeimet magam köré fonva, görnyedt háttal, sajgó testtel és szörnyű szédüléssel elindulok kifelé. Az ajtófélfába kapaszkodva merengek pár pillanatig, hogy talán mégsem kéne elhagyni a szobát, mert nem bírok huzamosabb ideig állni, azonban, mégis tovább megyek, egészen a fürdőig. Egy kád hűvös víz jót fog tenni. Vagy nem… Nem érdekel.

Chanyeolnak estig hírét sem hallottam, ami egyben megkönnyebbítő és rossz is. Megint én voltam a bunkó, s megint miattam vagyunk haragban. Mindenkit elüldözök magam mellől, pedig csak segíteni próbálnak.

Reggel újabb üzenetek fogadnak. Kicsit örülök. Kicsit.

Park Chanyeol

Ne haragudj, ha valami rosszat mondtam, csak nagy a nyomás, sok a munka, mindenki feszült, ami akaratlanul is átragad rám. Jóvá teszem, még úgy is, hogy tudom, nem fogod hagyni, de hidd el, elérem. Van időm hazáig, nem?  :D

Hihetetlen ez az alak. Észrevétlenül kúszik mosoly ajkaimra, ahogy realizálódik bennem, ő már valamennyire ismer engem, és nem ad fel olyan könnyen, mint hittem. Sőt! Magát hibáztatja. Ezen változtatnom kellene…

Gondolom már alszol, de azért elmondom, hogy a szállásunk nagyon szép, bár sokat nem élvezhetünk belőle, alig három óránk maradt pihenni. Eredetileg Daeval és Kyungsooval lettem volna egyszobában, de Soo lelépett, mondván, hogy mellettünk nem tud pihenni. Jongdae meg szarik a fejemre :( Kegyetlenek az emberek. De nem baj, ha más nem hagyja, téged szórakoztatlak :D

Jobban érzed magad?  Ha lehetne, neked is főznék levest. Tudós milyen rossz, hogy ekkora távolság van köztünk? Hiába mondtad, hogy ne aggódjak, nem megy. Igazad van, minden téren túl messzire mentem és nem tudom megígérni, hogy legközelebb nem történik meg, de nagyon igyekszem. Nézd el, sztár vagyok, nem szoktam hozzá, hogy másokhoz igazodjak :P

Még mindig bolond ez a srác. Mintha mi sem változott volna, ugyanúgy viselkedik, csak most nem élőben, hanem írásban. Najó, talán nem annyira pimasz, de annak sok oka lehet. Hahh, ideje lenne nekem is nyitnom, ha már így teper. Ilyen szar állapotban úgyse fog látni, utána meg már simán leütöm. Ja, mint eddig. Kitalálok mást.

Byun Baekhyun

Szia. Nem a te hibád, túlreagáltam. Nem haragszom és te se tedd kérlek. Nem mintha rám lehetne, de ez most mellékes… És ha nem pihensz eleget, azt az időt amit az ide szökésedre használnál fel, kénytelen leszel ktthon, az ágydban tökteni, mert engem nem fogsz itt találni.

Most, hogy így bele jöttem a bocsánatkérésbe, azt hiszem, felhívom Luhant, és vele is megpróbálok békülni. Nem sűrűn veszünk össze, mert tényleg elég jól ismerjük egymást, de ha egyszer a másiknak ugrunk, ott hetekig némasági háború van, amit többnyire apu tör meg a feladataival, mihez segítségre van szüksége.

A következő napokban ugyan nem sokat, de irogatunk Chanyeollal. Mindenféle érdektelen dologról, részemről szándékosan kerülve a témát. Beismerem, így is jó társaságnak bizonyul, talán még kicsit hiányzik is, de még mindig furcsa érzés fog el, ha rá gondolok, és ez kellemetlen nekem. Nem akarom, de szabadulni se tudok tőle. Mi lesz, ha megundorodok Chantól?  Lehetséges egyáltalán?  Kedvelem, mert jó ember és kedves, figyelmes, de átlépett egy olyan határt, amit a barátok biztosan nem tesznek meg.

Byun Baekhyun

Komolyan jobban érzem már maham

Park Chanyeol

Nem hiszek neked =…=

Byun Baekhyun

Akkor mit tegyek, hogy higgy?  

Park Chanyeol

Küldj képet *-*

Byun Baekhyun

Mégis miről?  És hogyan?  

Park Chanyeol

Természetesen magadról. Vissza mész a menübe, ott a fényképező ikon és ha nem az előlapi kamera van bekapcsolva, lent a bal legszélsőzlt nyomd meg, majd a középsőt. Azzal lehet fotózni. Majd vissza lépsz ide és felül nem az írásra mész, hanem a harmadik lehetőségre, ahol oldalra tudod váltogatni a képeket. Amelyiket el akarod küldeni (jöhet mind), arra rányomsz és ott a jobb gombbal.

Vagy háromszor elolvastam, mire bármit is sikerült felfogni ebből az egészből, de végül nekikezdtem a próbálkozásnak. A napot már nagyjából végigdolgoztam, tényleg jól vagyok, de elég szarul festek. Gyorsan valami elfogadható külsőt varázsolok magamra, amiért hisztis és siettető üzenetek járnak, de nem zavar, várjon nyugodtan. Mikor már én is úgy vélem, hogy elviselhető az ábrázatom, valami mosolyfélét - közelről sem - akasztok magamra, és megadom neki a kért képét. Najó, így is elég bizarr lett, de legalább már nem vörös a fejem.

Byun Baekhyun

De ha azt mered rá írni, hogy cuki, vagy szép, vagy bármi hasonló, nem kapsz soha többet!

Park Chanyeol

Akkor hazudjak?  :S

*-*

Azt mondod, kapok még?  *____*

Eközben még valaki rám írt. Valaki… Nem sokan lehetnek azok. Elég keresett vagyok, így péntek este, mikor minden átlagos fiatal inkább szórakozik, ahelyett, hogy otthon posshadna. Még jó, hogy az én barátaim nem átlagosak…  

Lu Han

Bacon, találtam egy kis cicát *o*

Byun Baekhyun

Talán, ha jó fiú leszel…

Byun Baekhyun

Mikor menjek vacsira? Mellesleg… Mi ez a sok pont, meg vonal, meg csillag, meg fej, amiket használtok???  

Park Chanyeol

Én mindig jófiú vagyok :*

Lu Han

Na, ne legyél köcsög!  Nem esszük meg!

Ilyen emociók, amivel a hangulatodat fejezed ki. Például egy ilyentől sokkal barátságosabb lesz a mondandód: :)

Byun Baekhyun

Egoista :)

Nem kértem képet :)

Byun Baekhyun

Barátságosan sütném meg :)

Park Chanyeol

De én kérek :3

Lu Han

Kapd be xd

Byun Baekhyun

Nem kapsz :)

Byun Baekhyun

Inkább kihagynám :)

Park Chanyeol

Gonosz vagy, Baekkie :(

Byun Baekhyun

Nem is! Tök barátságos vagyok! :)

A vasárnap reggelem olyan átlagosan indul, mint mindig. Felkelek, etetek, délelőtt kaszálok, fülemben az Exo számokkal, de főleg azzal, amit Chanyeol élőben énekelt nekem, s majdhogynem már élvezem ezt az állapotot. Kellemesen süt a Nap, lágyan fúj a szellő, kissé borús az ég, de még nem vészes, ma talán nem szakad le. A traktor motorja csak kicsit akarja beadni az unalmast, idén még egy őzet sem találtam telibe, tehát, ja… Minden fasza. Este áttúrtam a telefonomat, és mint kiderült, a klippjeikkel és a számaikkal van tele, így belenéztem párba, és próbáltam felismerni az embereket. Illetve a nevüket. A maknae ment, sőt, még vissza is kerestem, hogy hogy hívják, de azóta újfent mindig nem vágom. Minseok hyung is, bár ő valami X betűs akárki. Jó, fogalmazás ötös nekem. Igazából, annyira nem törtem magam. Leragadtam annál, hogy mind nyálas, csajoknak szóló dalok, amik a szerelemről, vagy annak fájdalmáról szólnak, de ha ettől eltekintünk, egész élvezhető.

Ebédnél a hangulat nyomott, anya fáradt az egész hetes takarítástól és rendezgetéstől, apa meg mérges, mert ekével a határon lévő napraforgó földünkbe ment a szomszéd földet bérlő csávó, aki miatt már nem először van gondunk, és azt kell kimennie megnézni, felmérni a kárt, és megpróbálni menteni a menthetőt.

A délutáni pihenésem sem telik másként. Összepakoltam a szobámban, és ledőltem egyet szundítani. Ma még egyáltalán nem keresett Chanyeol, nekem meg eszem ágában sincs kezdeményezni. Ha akar valamit, majd ír, vagy hív.

A szunyámat a telefonom csörgése dönti romba, mint mostanság oly’ sokszor. Kelletlenül kapálózok, meg sem próbálva kinyitni a szemem, ezzel védekezve a rengeteg fény elől, mikor kezem ügyébe akad, és már tökéletesen elsajátítva a mozdulatot, felveszem és már gyűjtöm az erőt, hogy elküldjem zaklatómat a búsba.

- Baekhyun - zeng édesapám mély hangja. - Hívott a szomszéd, hogy a sárga, tarka marha elfeküdt. Ki kéne menni megnézni. Szerintem, elleni fog, vigyél kötelet, elindultam befelé, de egyhamar nem érek oda…

- Jó - ülök fel sebtébe, magam mögött hagyva az álmosság minden létformáját.

Sürgősen munkásba öltözök, és lent bezárom a kutyákat, hogy semmi esetre se tudjanak követni. Ha ellik a marha, a többi védi, na meg ő is a saját borját, így még a megszokottnál is agresszívabbak, és bizony nincs szükség rá, hogy tovább szítsuk a bajt. Magamhoz veszek két útbaeső marhakötelet, és vállamra csalva őket kezdek el futni. Nem tudom, reggel melyik földre lettek kivíve, és vagyok olyan hülye, hogy meg se kérdeztem, ezért még több időbe és felesleges erőfeszítésbe telik megtalálni őket. Szerencsére, lentről látom, hogy a domboldalban legelnek, de már szörnyen melegem van, folyik rólam a víz, ég a tüdőm. Majdnem húsz perc, mire odaérek.

Tekintetem a kérdéses állatot keresi és csakhamar meg is látom egy kopott, letaposott részen fekve. Megkerülve őt, ellenőrzöm a péráját, s sajnos tényleg azt kell látnom, hogy már tágult, lassan jön a borjú, mégsem ez az igazi probléma. Van, amikor csak terelésnél vesszük észre, ha gyarapodott a gulya, tehát általában minden gond nélkül megoldják ők ezt, de ha lehet, segítünk, vagy legalábbis felügyelünk. Most azonban egy ritka kicsi üszőről van szó, óriási, hordó hassal. Idegesen tárcsázom Luhant, mert félek, ide egyedül kevés leszek, s három csörrenés után fel is veszi.

- Hello.

- Lu, baj van, hol vagy?  - veszek mély levegőt, hogy rendezni tudjam légzésem, mitől inkább tűnik hangom egy kifulladt ánokfutóéhoz, mint higgadt emberéhez. Még jó hogy, mikor nem vagyok az!  

- Mondtam, hogy ma a papáékhoz megyünk. Mi történt, tudok így segíteni?  - kezd el ő is aggódni, bár nálam lényegesen nyugodtabb, mint amúgy mindig.

- Kis sárga üsző, hatalmas hassal, elleni készül - hadarom el a lényeget, tekintetem az állaton tartva.

- Sárga? Mi a száma?

- Huszonhat, tizennégy. Miért?  

- Emlékszel az iker borjakra?  

- Nehéz lenne elfelejteni. Az egy rémálom volt - borzongok meg, ahogy visszagondolok arra a napra. Akkor egyszerre két marhát vesztettünk el. Az anyát, akinek átszakadt a gátja, és nem bírta kihordani az amúgy elég nagy kölyköket, és a második bocit, aki miatt odaveszett az üsző is. Halva született. Annyi szerencsénk volt, hogy a megmaradt borjat befogadta egy előző este ellett marha, így vele már nem akadt gondunk a felügyelésen kívül.

- Nos, ő az…  

- Mi?!  Ezt honnan veszed?!  - akadok ki teljes mértékig már.

- Rajta kívül még két sárga van, az egyik bika, a másik száma pedig nulla, hét, hat, kettő.

- Hát, te tényleg egy lexikon vagy…  

- Ne haragudj, Baek, de mennem kell. Amint tudlak, hívlak.

- Ne hagyj itt, Lu, ezzel nem tudok mit kezdeni!  - kezdek hisztérikus sipákolásba, amit még én is nehezen viselek magamtól, de ha egyszer ezt váltja ki a helyzet…  

- Sajnálom. Sietek - nyomja ki.

- Kurva életbe…  - meredek az elsötétült készülékre.

Egyedül maradtam egy valószínűleg iker elléssel, és most nekem kell kihúzom ebből a kis marhából a borjait. Még nem biztos, de ekkora hassal igen nagy esély van rá, főleg, mert ez ilyen örökölhető dolog.

Mivel egyáltalán nincs időm tétlenkedni, zsebre dugom a telefont, és megragadva a köteleket a néha-néha rúgkapáló jószág mögé térdelek, készen állva nekiesni a feladatnak, mikor…

- Baek, te, mégis, mit csinálsz? - vet rám árnyékot egy elég meglepett Kobold, kinek egy hetes távolléte elméletileg holnap járna le, tehát jelenleg nagyon nem kellene az országban sem lennie, nemhogy itt.

Ha szeretnél több információt megtudni erről a ficiről, vagy érdekelne másik írásom is, itt tudod követni az éppen futókat és az esedékes információkat:https://www.facebook.com/sinorikiriszkepi/?fref=ts