- Mennyi az idő? - nyöszörgök, amint már biztos vagyok benne, hogy hányás nélkül is meg tudok szólalni.
Chan még mindig ugyanabban a pózban ül mögöttem, ahogy lefektetett aludni, s bár nem valószínű, hogy tudta, miszerint már legalább tíz perce magamnál vagyok, nem kifejezetten lepi meg, csupán lenyúl maga mellé a telefonjáért, hogy válaszolni tudjon a kérdésemre. Vajon, eddig mit csinált? Pihent, vagy csak nézett ki a fejéből és gondolkodott? Rosszul érzem magam minden téren, de főleg, mert miattam neki sem jó.
- Nemsokára négy óra - feleli rekedtesen, miközben tenyere a combomra siklik, mivel az a legközelebbi sértetlen hely, hogy simogatni tudjon. Nagyon fáj…
- Basszus - egyenesedek ki egy nagyobb nyögés keretében, de amint mozdulok, mindenem sajogni kezd. A bőröm, a fejem, az oldalam. Szemeimet összezárva várom, hogy enyhüljön a dolog, de hiába, egy ideig maradandó társam lesz ez az érzés. - Menj haza, Chan…
- Miért?
- Mert így hamar munkanélküli leszel, én meg már rendben vagyok, köszönöm, hogy eljöttél - mondom bánatosan, mert most a legkevésbé sem szeretném, hogy magamra hagyjon, de ez a helyes.
- Joonmyun fedez, de amúgy se miattam aggódj, tudok vigyázni - ül fel ő is, de éppen csak nem ér hozzám.
- Komolyan mondtam. Úgyis dolgom van - dobom le magamról a törülközőt és kikecmergek az ágy szélére, hogy megkíséreljek felállni, de az első próbálkozás után hamar ugyanott kötök ki megint.
- Mégis, micsoda? - száll le a matracról és a kezeimet finoman megfogva felsegít, ám még azután se enged el, hogy viszonylag stabilan állok.
- Ki kell lapátolnom az istállót, mire a szüleim hazaérnek.
- És, az nem ér rá? Nem tudod megmondani, hogy baj van? Nekik sem árulod el? Vagy… ők voltak? - kérdi a végét jelentősen halkabban. Beletalált, de akkor sem akarom, hogy tudja, viszont, ha nem felelek, az alap egyetértés.
- Chanyeol, nekem itt feladatom van, munkám, hogy meg tudjunk élni, így nem hagyhatom ki, ha eltörik a lábam, se, mert apámnak én vagyok az egyetlen segítség - mondom el az igazságot, ezzel kikerülve az egyenes választ.
- Neked meg én, úgyhogy, kérlek, hagyd, hogy segítsek - néz mélyen a szemembe olyan kifejezően, hogy nem lenne szívem ellenezni sem.
- Jó, akkor, légyszi, adj egy másik bokszert, mert már nem érzem a golyóimat - sóhajtok nehézkesen.
- Nem épp erre gondoltam, de rendben - húzódnak halvány mosolyra ajkai, majd nagyon lassan elengedve engem, a szatyromhoz lép, s felmutat egy világoskék darabot, amire rá is bólintok, így idehozza.
- Fordulj el - ülök vissza az ágyra.
- Most komolyan? - döbben le teljesen ettől a nem is túl abszurd kéréstől.
- A lehető legkomolyabban - bólintok rá, mire fintorogva, de megteszi, hogy gyorsan átvehessem az alsómat. Amint ez megvan, újabb akadály elé kell néznem, ami a pólót fogja jelenteni, de azt inkább ki is hagyom, úgyhogy a szekrényből kihalászok egy tiszta munkásgatyát és magamra húzom. - Indulunk?
- Felső?
- Nem kell - nyitnám az ajtót, de ő elkapja a csuklómat és visszahúz.
- Kenőcs?
- Minek?
- Mert így nem mehetsz le, csak bekoszosodnának a sebek, és legalább bekenem, hogy fel tudj rá venni valamit.
- Tessék - nyújtózom ki a kenőcsért és a kezébe nyomom, hogy tegye, amit jónak lát. Úgyis felesleges vele vitatkozni, mellesleg, egyre jobban szeretem, hogy ilyen.
- Fájni fog, de, kérlek, bírd ki - figyelmeztet, s letekerve a kupakját, nyom egy keveset az ujjára, hogy azzal kezdje el kenegetni a csíkjaimat. Nagyon lassan és óvatosan halad a mellkasomon, le a hasamra, majd azzal végezvén, az egész hátamat, vállamat és karomat, de olyan precizitással, mintha minimum műtene, vagy nem is tudom. Tényleg fáj, de csak míg hozzáér, utána a krém hűti és jobb, ráadásul a vigyázása miatt egész elviselhető.
Amint lemegyünk az udvarra, a kutyák előbújnak és üdvözlik Chanyeolt, ki erre rögtön sáros lesz. Eddig fel sem tűnt, hogy ő nem öltözött át… Rám nem mernek ugrálni még mindig, és nagy szerencséjük is van, mert most aztán tényleg kikapnának érte.
- Miért nézel ennyire? - húzódok be a nyúlbódék mellé, hogy ne érjen az eső olyan mértékben.
- Mindjárt jövök, hozok le neked pulcsit - fordul meg, hogy elinduljon felfelé.
- Jó, de magadnak is hozz akkor! - szólok még utána.
Gyorsan keresek egy sniccert, hogy a portára felhozott, már használt bálamadzagból vágjak egy jókora adagot, és egy négyágú, sűrűbb villát megfogva, a jobb karomnak döntöm, hogy a ballal hozzá tudjam rögzíteni. Annyira fáj, hogy nem tudnék vele stabilan fogni, de tartás mindenképp kell, mert egy kézzel nem lehet ezt csinálni. Még egy talicskát odaszerencsétlenkedek a bejárathoz, és kinyitva mindkét ajtót, balommal erősen rámarkolok a fára, hogy lendületből a trágya alá szúrjam. Itt bent réses padló van, tehát az istálló alatt egy kisebb szinteltérés található, mert oda lefolyik a vizelet nagyja, így nem poshad be annyira, kevesebb a bacilus és egyéb hasznos dolgok miatt.
Nem tudok elég nehezet emelni, ráadásul magasra is kell, hogy bele ejtsem, így eléggé kapkodnom kell magam, de az elhatározásom és egyben félelmem erősebb, mint a gyengeségem, így kitartóan végzem a munkámat, hogy ne kapjak ki többet, ha egy mód van rá.
- Baekhyun, jézusom, te meg mi a halált művelsz?! - érkezik vissza egy nem kicsit ledöbbent Chanyeol, magán szerencsére már egy pulóverrel, meg nekem is hozott, bár már mindegy, tuti nem kötöm újra ezt a vackot és amúgy is, hamar kimelegszek.
- Dolgozok? - szúrom a következő kört, ám mielőtt emelhetném, Chan a könyökömre fog, hogy még véletlen se tudjam megtenni.
- Na nem, ilyet nem játszunk - horkan fel tőle szokatlan stílusban, s körbenézve, megpillantja a kést a darálón, így azt levéve onnan, a kötél alá nyúl és egyesével elvág minden szálat, mi hozzámfogja a villát. Döbbentem figyelem, hogy, mégis, mit csinál, de nem szólok semmit. - Mégis, hogy gondoltad ezt?
- Inkább te mit gondolsz?! - emelem fel a hangom, minek öklendezés a vége.
- Vedd ezt fel és menj be, majd én csinálom - teríti ki a felsőt, mibe beleemelem a jobb karom, majd teljesen magamra engedem húzni, hogy utána gondosan összecipzározza rajtam.
- De nem, Chan, ne tedd - próbálok ellenállni a belöködésének, de nem igazán érdekli, megragadja a villát és jóval nagyobb hévvel folytatja, mint ahogy én azt csináltam. - Chanyeol, ne… - kezdek el szipogni. Nem tudom, mi van velem, de ez így nem jó.
- Baek - tekint fel rám nagy szemekkel.
- Chaaaan - tárom szét a kezeimet, már amennyire tudom és hozzá lépve, minden erőmmel átölelem. Dermedten állja bújásomat, minek okát egyenlőre én sem tudom, majd túllépve a kezdeti meglepettségen, ő is visszaölel engem, arcát a hajamba fúrva.
- Pihenj kicsit, mert megijesztesz - súgja, még inkább hozzám simulva, de még így sem elég erősen, bár, gondolom, mert fél, hogy fájdalmat okozna nekem.
- Jó… - eresztem el és kinyúlva mellette, egy darás vödröt megfogok és felfordítva azt, leülök Chanyeollal szemben. Csendesen figyelem, míg ő lapátol, néha-néha megsimogatva a kíváncsi bocit, aki ételt kuncsorogva időzik mellettem, de most kizárt, hogy megetessem. Nem akarom még ezt is az ő nyakába varrni, ezért apa majd megeteti, vagy szól akkor, és megcsinálom valahogy.
Közel másfél órán keresztül szedi a trágyát, meg tologatja le esőben a talicskát, hogy ráöntse a kupacra, de egy panaszom sem lehet rá, hisz majdnem olyan jól csinálja, mint én szoktam, ellenben a takarmány villázásával. Míg én folyamatosan költözködök, hogy teret adjak neki, meg is itatom a tehenet, meg arrébb terelgetem, nehogy még véletlen odarúgjon Channak. A kedvem viszont változatlan. Nyomott vagyok, szédülök, fáj a fejem, a gyomrom, és semmi sem jó. Félek, hogy mi lesz ezután.
Ahogy végez vele, még behord némi szalmát, de nem sokat, mert az nem kifejezetten az erőssége, ám nem aggódok. Bele fog jönni.
Fölérve, már nyakig koszosak vagyunk, ezért az előszobában lekapjuk a csizmákat, meg a nadrágjainkat, mit én bent rögtön pótolok is, de Chanyeolnak csak rövidet tudok adni, mert nem igazán van nekem az ő méretére való.
- Hát, így már mindent értek - motyogja maga elé a konyha küszöbén megtorpanva, mitől kis híján neki is megyek.
- Örülök, de, kérlek, menj arrébb - suttogom a tőlem telhető maximum hangerőn, amit még én is alig hallok, de ő attól még teljesíti a kérésem, ezzel felfedve nagy értésének okát. Az asztalon, meg körülötte hagytam mindent, amit megittam és be kell vallanom, tényleg nem kis mennyiség. Elkezdem egy szatyorba összeszedni őket, hogy levigyem a kukába, de újfent akadályba kell, hogy ütközzek.
- Mit ettél vacsorára?
- Semmit.
- És reggelire?
- Semmit.
- És ma bármikor?
- Semmit - toppantok egyet türelmetlenül, de ahelyett, hogy utat adna, kiveszi a kezemből a nejlont, s ő maga viszi le a nagy kukába. Ha elég erőt éreznék most magamban, tuti nem hagytam volna.
Chanyeol sütött nekem tojást a tőlem tanult módon, és bár az íze egész más, nekem jobban tetszik, de talán csak, mert ő csinálta, viszont pár falatnál így sem tudtam többet leerőszakolni, ezért a végét ő ette meg. A pénztárcáját előhalászva, egy fájdalomcsillapítót szedett ki belőle, mit be is kellett vennem, majd a szobába mentünk, hogy lefeküdjek, de én megkértem, hogy már tényleg menjen haza, mielőtt apáék hazajönnek. Sőt, azt is kértem, hogy ha lehet, mostanában ne nagyon jöjjön, mert kicsit zűrös itthon, de nincs baj, csak jobb a békesség. Nem tudom, mennyire fogja komolyan venni, de bízok benne, főleg, mert kérésem szerint hét körül tényleg elment, azzal a feltétellel, hogy írni fog sokat, amit nem is elleneztem, bár nem valószínű, hogy most válaszolni fogok, mert az alvás valahogy jobb ötletnek tűnik jelen esetben.
Egy nem kifejezetten halk, vagy épp kedves csapódásra ébredek, s valami landol mellettem, mire reflexből összehúzom magam, de még mindig nem vagyok túl jól, ám a félelem rögtön könnyeket csak a szemembe.
- Fuh, még mindig esik ez a szar, hát nem hiszem el, hogy egy év, mire eláll, de így meg cseszett vizes is lesz a napraforgó és áhh - mérgelődik nem kis meglepetésemre Luhan, de eddigre már késő, mert észrevett. - Te, neked mi bajod van? - húzza el előlem a takarómat. - Bacon, te sírsz?
- Nem - szipogok, alkarommal megtörölve az arcom, ám hiába, nem marad abba.
- Ejj, hát mi lett veled? Azt hittem, pasi leszel, mondjuk, sok esélyed nem lett volna Chanyeollal szemben, de annyira uke vagy, hogy az nem létezik - nevet fel, de fogalmam sincs, hogy min.
- Mi az az uke? - kísérelek meg felülni, de csak nagy szenvedések árán sikerül.
- Ömm… Hagyjuk.
- Szerintem is - sóhajtok. - Chan mondott bármit a tegnappal kapcsolatban?
- Várj, összegzem - mutatja fel az ujját, s tekintetét a plafonra szegezve, hosszasan gondolkodni kezd. - Részeg voltál, valaki rendesen elbánt veled, de nem mondod el neki ki és megint furcsán viselkedsz.
- Ennyi? Mást nem mondott? - könnyebbülök meg, mert azért történtek kínos esetek.
- De, például, ezeket hajnalban rámsózta, úgyhogy, most szépen levetkőzöl és hanyatt dobod magad, vagy bánom is én, aztán lesz mit beszedned is - vesz fel maga mellől egy szatyrot, hogy felmutathassa.
- Jesszus, miért?
- Nem tudom, de megkért, én meg ultra jófej vagyok, úgyhogy kezdj neki, vagy én vetkőztetlek, ha már úgyis érdekel, hogy hogyan szexel két pasi.
- Hogy, mi?! - akadok ki nem kicsit.
- Tegnap felhívtál eme remek kérdéseddel, úgyhogy egy órán keresztül meséltem neked, hogy mit melyik lyukba és hasonlók - vigyorodik el, hozzá még büszkén ki is húzva magát.
- Mondd, hogy csak szívatsz - nyögök keserűen, közben pólóm aljához nyúlva, hogy levehessem.
- Hát szoktam én olyat? - kotorászik a zacskóban, míg meg nem talál valami krémfélét.
- Az a baj, hogy elég sűrűn - mászok el mellette, hogy fel tudjak állni, mert az fix, hogy így nem fekszem le sehova.
- Mi~? Ne vádoljál te csak semmivel! Különben is - ragadja meg a derekam, hogy teljesen maga elé húzza a hátamat. Lusta… Nemhogy felállna! - Mit tettél azért, hogy így kikapj?
- Egy napot ellógtam - vallom be, elvégre ő Lu, neki bármit elmondhatok. Persze, azért mindent mégsem akarok megosztani vele.
- És legalább megérte? - ér jéghideg ujjával a sebemhez, ami minden, csak nem kényelmes.
- Meg - vágom rá gondolkodás nélkül, hisz így van. Megismerhettem Chanyeol életének egy jelentős részét, a srácokhoz is közelebb kerültem, már majdnem megtanultam a vezető nevét, találkoztam a menedzserrel, és jól is éreztem magam.
- Akkor… - nyomja bele erősebben tagját a sérült részbe, mire kis híján felordítok, de nem, még tartom magam. - Miért nem mondod el Chanyeolnak, hogy az apád ver?
- Ya, ne kezd te is! - ugrok el tőle, mert már így is kellően fáj. - És finomabban!
- Ha hercegnőkhöz illő bánásmódra vágysz, ne kergesd el magad mellől azt a személyt, aki meg is adja neked azt! - néz rám haragosan, pedig ő egyáltalán nem szokott ilyen lenni. Ettől csak én is ideges leszek.
- És, szerinted, mégis, hogy mondhatnám el?! És, mit csinálna, ha tudná?! Csak felhúzná magát rajta, vagy fel is jelentené, de az, ugye, nem hiányzik senkinek!
- Vagy nem vállalna több eszetlen túrát, mikor miatta kapod ezt!
- Én vállaltam, az én felelősségem, és már felnőtt vagyok, hadd döntsem el én, hogy mi a jó nekem! - emelem fel a hangom, mert egyre kevésbé tetszik a beszélgetés menete.
- Nem, Baekhyun, te még közel sem vagy felnőtt - egyenesedik ki, ezzel azért kicsit megijesztve. Sosem verekedtünk még, de gyakran lógott a levegőben a lehetőség, azonban most egyáltalán nem vagyok toppon, hogy esélyem is legyen. - És ezt az idióta döntéseid is bizonyítják! De nem fogom ezt sokáig nézni, még egy ilyen, és én mondom el neki. Legyél hálás, hogy eddig nem tettem! - ér teljesen elém, s már keresném a menekülőt, mikor tenyérrel csap a mellkasomra. Várom, hogy elhúzza, mert szörnyen fáj, ehelyett azonban elkezd simogatni, mit először nem is értek, majd leesik, hogy krémes a keze.
- Aish, hagyd, megcsinálom én - lököm el a kezét, mert - szerintem - direkt kínoz.
A Luhannal való veszekedés szép lassan mindennapossá vált, merthogy rendszeres látogatóm lett a korai órákban, hogy még munka előtt, után, vagy közben ellenőrizze, hogy bevettem-e a vagon gyógyszerem, bekenje a hátam, és megpróbáljon meggyőzni viselkedésem helytelenségéről. Imádom őt, nem véletlen a legjobb barátom, de néha esküszöm, meg tudnám fojtani, méghozzá elég sokféleképpen, amiken gondolkodok is bőven, unalmasabb óráimban.
Chanyeol tényleg kevesebbet jár, ehelyett viszont rengeteget zaklat telefonon. Jó, nem nevezném zaklatásnak, mert imádom, mikor ír - csak ezt neki sosem mondanám -, de az aggódást nagyon túlzásba viszi.
Park Chanyeol
Szia Baek. Minseok vagyok :3 Lu-ge ott van? Már legalább egy órája nem válaszol, pedig fontos lenne.
Szívesen írnék a sajátomról, de ha már Chan úgyis hozzá van nőve az övéhez, megszereztem, míg átöltözik. Tudod mit találtam rajta? *-*
Nem kicsit lep meg, mikor meglátom az üzenet feladóját, azonban a félelem hamar túlnő ezen, elvégre, én honnan tudjam, hogy mit tárol az a bolond a telefonján rólam?! Mi van, ha valami olyat? Hogy fogja kezelni, ha lebukunk?!
- Lu, Minseok keres téged - szólok a félig traktorba bújt fiúnak.
- Áh, hyung - pillant fel nagy boldogan.
- Akkor most melyikőtök az idősebb?
- Ő, egy hónappal.
- Akkor miért hív Lu-genak? - vonom fel az egyik szemöldököm, visszanézve a telefonra, hogy biztos legyek benne.
- Mert szeretem - von vállat, visszatérve a traktor szereléséhez. - Amúgy meg, olajos a kezem, nem tudok válaszolni.
- Mit szeretsz ezen? Én is hívjalak így, vagy ez valami beteg perverzitás, amit jobb, ha nem kérdezek?
- Ne, te nem. Amúgy meg, semmi olyan nincs benne, de ha már itt tartunk, miért érdekel a két pasi közt való nemi aktus?
- Wow, de szépen fejezted ki magad! De, szerintem is hagyjuk… Felolvassam neked, mit írt? - lépek közelebb, hogy kivehessem a zsebéből a telefonját, de elhúzódik.
- Inkább ne. Mondd meg neki, hogy szerelek, majd nemsokára válaszolok.
- Hát jó…
Byun Baekhyun
Hello hyung. Lu most dolgozik, de azt mondta, hogy mindjárt lesz, csak koszos a keze.
Nem O_O Biztos akarom én azt tudni?
Park Chanyeol
Köszi <3
Csak hangfelvételek rólad. Az egyiken Yixing számát énekled. Mikor meghallotta, rögtön elmosolyodott rajta, amúgy aranyos a kiejtésed :D Nagyon szép hangod van :O Egyszer nekünk is énekelhetnél, mert érdekel, hogy milyen élőben és látszólag a mi számainkból is van olyan, amit tudsz.
Várj, megmutatom :3
Ajjaj. Az már mellékes, hogy az összes számukat tudom fejből, de mit akar megmutatni, és miért hallgatta meg?! Ez olyan ciki…
Park Chanyeol
Byun Baekhyun
Szerintem Yixing hyung itt épp szőrnyülködik, tehát jobb, ha nem hallotok semmit élőben :D
Park Chanyeol
EZ nem igaz, ő nem tud ennél vidámabb fejet vágni :D Átadom neki, beszélgess vele is, nekem úgyis mennem kell, mert az én részem jön. Stúdiózunk, de Chanyeolnak nem mondtuk melyikbe, tehát még idő mire ideér :D
Byun Baekhyun
Nem vagyok benne biztos, hogy akarom én ezt….
Park Chanyeol
Nem akarsz velem beszélgetni? Q_Q
- Bacon, nem kéne neked is dolgozni kicsit? - vág hozzám egy rongyot Luhan, mire nem is tűnik olyan rossz ötletnek ez a dolog.
- Most, hogy mondod…
- Chanyeolnak nincs semmi dolga?
- Nem tudom, nem vele beszélgetek - araszolok mellé, hogy megnézzem, eddig mire jutott.
- Akkor? - tekint a telefonom kijelzőjére, ami amúgy azonnali buktató.
- Eddig Minseok hyunggal, de most már, azt hiszem, Yixing hyunggal. Az ő mobiljáról írkálnak nekem.
- Ohh, és mit csinálnak most?
- Valami stúdió.
- Jaaaaa. Jövőhét után jön ki az új lemezük. Várod már? - kezd el kicsit ugrálni, mocskos mancsait elhúzva a motortól.
- Aha - mondom némi izgalommal, mert persze, érdekel, de ennyire azért nem csigáz fel, mint Lut.
Byun Baekhyun
Dehogynem. Hogy vagy, hyung, nem félsz Chanyeoltól?
Park Chanyeol
Őszintén, de, egy kicsit tartok a haragjától, de inkább duzzog általában, nem emel kezet senkire. Múltkor Hunnie elvette a telefonját, de még csak ideje sem volt megnézni benne semmit, aztán három napig kerülte az egész bandát. Már Seojoon beszélt vele, mert tarthatatlan volt az állapot. Amúgy jobban vagy? Hallottuk, hogy betegeskedsz.
Byun Baekhyun
Jól vagyok.
Park Chanyeol
Ennek örülök. Amúgy, tényleg szép a hangod és ha érdekel a szöveg jelentése, el tudom küldeni, vagy a barátod le is tudja fordítani. És ne aggódj, Yeol kiejtése sokkal rosszabb, csak ő inkább nem is beszél róla.
Byun Baekhyun
Azt sem mondta, hogy egyáltalán beszél kínaiul :O
Megtennéd? *-* Köszönöm szépen! Amúgy nagyon tetszik a szám, meg a klipp is jó. Menő vagy, hyung :3
Park Chanyeol
Persze. Köszi, de most megyek, mert lebuktunk. Szia
Byun Baekhyun
Hello
- Lu, mennyire tudsz kínaiul?
- Ennél hülyébb kérdést se tettél még fel nekem - néz rám furcsállóan. - Miért kérded?
- Beszéltem Yixing hyunggal…
- És nem értetted, amit írt?
- De, csak majd pár dalszöveget le tudnál fordítani nekem? Érdekel…
- Ha hazaértem, megkeresem a számait, és leírom neked - mosolyodik el, már rögtön tudva, hogy mit is akarok kihozni ebből az egészből.
- Köszi~
- De most már tényleg jöhetnél segíteni.
- Mindjárt, csak írtak.
Park Chanyeol
Szia Baek~ <3
Mit beszélgettetek? A hyungok mindent kitöröltek! T_T
Byun Baekhyun
Ezek szerint nem ok nélkül. :)
Park Chanyeol
Naaaaaa. Küld át.
Byun Baekhyun
Biztos, hogy nem :)
Park Chanyeol
Naaaaaa, Baekkie, ne légy kegyetlen.
Byun Baekhyun
Nem vagyok, de most mennem kell. Kitartást, dolgozz te is. Szia :)
Park Chanyeol
Kérleeeeeeek. Komolyan ne csináld ezt >.<
Baek
Baekhyun
Mondd el
T_T
Ha szeretnél több dolgot megtudni erről a ficiről, vagy érdekelne másik írásom is, itt tudod követni az éppen futókat és az esedékes információkat: https://www.facebook.com/sinorikiriszkepi/?fref=ts
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése